is paul kantner dating Vidor exxx

Mély, mint egy feneketlen kút, egy hónapja dobtam bele egy követ, de még nem hallottam a loccsanását, pedig tuti, hogy van benne víz, látom csillogni a napot, éjjel pedig a holdat és a csillagokat. Ezt szennyezi a hazugság, a keserűség, a harag, a bűntudat, az önvád, az öngyűlölet akár. A tudatosan mormolt, énekelt buta szövegű és dallamú saját mantráim mellett, hónapok óta minden fájdalmas helyzetben megszólal egy-egy mondat anélkül, hogy tudatosítanám magamban. (Csak utólag zuhan a tudatomba, mint estem szerelembe ebben a városban sok évvel ezelőtt.) Az első nap minden érdeklődésem ellenére rémes, a havi rendszeres, napokig tartó fejfájástól. Addigra kiderül a grafikusművész kollégáról, Zoliról, hogy nagy salsatáncos, elkapom a hotel lobbyjában, először zene nélkül rázunk, később a telefonom a mellényzsebében, onnan hallgatunk egy-két számot, táncolunk. Megint írtam, talán nem annyira jó, de maga az írás aktusa boldoggá tesz, és maga az írás ténye gyógyulást jelent.

Belerezonál minden más fájdalom, anya halála is, az életközép-válság, a kisebbségi érzéseim, ki tudja, mi még. Mintha a testem középpontja megfeszülne, és ez szólal meg bennem: „az én életem az enyém”, vagy „ez az én életem” Nem tudom, honnan jönnek ezek a mondatok a legrosszabb pillanatokban is, amikor nem akarom elhinni, hogy ez a valóság, hogy nincs egy reggel, amikor felébredek, hogy rossz vicc volt az egész. A borozóban megkóstolom az Egri csillag nevű új fehérbort, a hivatalos szórakoztatók a Sej-haj, Rozi után rockyt játszanak, az igazgatóval táncolok, de nem készültem jó öltözettel, a nyakamig pörög a szoknyám. Néhány süteménnyel, bevallom, egy nagyfröccsön túl, mert bár a csokifüggőség már a múlté, de most kell, aztán holnaptól megint nem leszek egyedül, és szép lassan beszív egy másik élet, egy másik lakás, egy másik munka. Ma elautóztam Zircre, híreket hallgattam a rádióban, fura volt érzékelni a külvilágot.

Ideje elengedni a darabot, és szépen elmenni a gőzbe. Azt hittem, végig kell élnem a gyászévet, de Isten nem olyan, mint ahogy elképzelem - hanem mindig sokkal jobb. Persze ahogy öregszem, egyre rosszabbul bírom a rendszert, a kényszert, de öröm a gyerekekkel lenni, figyelni rájuk, része (és olykor katalizátora) lenni a folyamatoknak, találkozni a szülőkkel, és érezni a támogatásukat. De amikor drámaórán megszületik egy hiteles pillanat, irodalomórán egy befogadói találkozás a szöveggel, szünetben egy felismerést hozó beszélgetés, akkor az ember azt mondja: megéri. Ha én BTK, ő TTK, ha én gömb, ő kocka, ha én láma, ő gyík, ha én zenész, ő botfül. Amiben hittem, ahol elkötelezettnek éreztem magam halálig, hiába nem volt róla papír. A gyászba, amit érzek, és amibe még hónapokig befelé fog vezetni az út. Abba, hogy most egyedül is akarok maradni, bármennyire rossz, bármennyire fájdalmas az intimitás hiánya, még nem akarok új kapcsolatot, nem vagyok képes rá. Beleállni a tanításba, az írói létbe, beleállni a katalizátor elhívatásába. Beleállni mindabba, ami a sorsom, bízva egy Jóakaratban, hogy ne vigyem lejjebb a lécet az életemmel kapcsolatban, hogy ne kössek elvtelen, szánalmas kompomisszumot. Adminisztráció-hegyek, amiben rettenetesen rossz vagyok, és még idegesít is. Jó, eddig is teli voltam, és ráfaragtam, de hátha most nem. Semmi szimbolika, tényleg továbbképzés Egerben három napig – mediáció és resztoratív technikák témakörben – leendő munkahelyem tantestületével. Ajándék belépő a fürdőbe, gyógyvíz (megfeketedik rajtam az összes ékszer, amit elfelejtettem levenni), és jó, kakukkfüves gőz. Örülök a kollégáimnak, büszke vagyok rájuk - annyi megszállott alkotó és őrült pedagógus, amennyit még nem láttam egy helyen, talán csak a konziban. És életemben először van olyan főnököm, aki szeret. Én tapasztalt, ő érett.Én írok, neki vannak szavai. Ott a hiány volt vegytisztán, az elvesztés fájdalma. Ahol ugyanolyan szerelmes voltam, mint az első hónapokban, ahol nemcsak szerelmes voltam, de szerettem is a másikat. Teremtettem magamnak egy ideiglenes létformát, mert nem tudom elhinni, hogy amiben vagyok, az végleges is lehet. Egyfelől jogos az ideiglenesség, hiszen maga az élet ezen a földön eleve ideiglenes, másfelől a léleknek kell a biztonság, az otthon, a rendszeresség, a belenyugvás a sorsba, és nem várhatom, hogy más, vagy a külső körülmények ezt megteremtsék. Bepréseljük öten a testületünket Miklós autójába, napközben okulás, este wellness vár ránk, éjszaka meg az egri borok. Nem ébredek fel, csak erre a valóságra, amitől félek. Az egyik kolléga az aszúról magyaráz: olyan, mint agyvelőpörköltet készíteni rendőrökből – hány puttony kéne belőlük? Az olimpiát is átaludtam, vagy mi, csak utólag örültem minden aranyéremnek, csak utólag voltam büszke mindenkire. De megfeszítem magam, megtartom a központomat és beleállok. Fölmerül, írjak gyorsan szonettet az agyvelőpörköltről, másik kolléga ragaszkodik hozzá, hogy neki szóljon a vers, tíz percen belül kész, Ákos, zenész kollégám elveszi a szöveget, dalt ír rá, a borospoharak dobszerkóján el is énekli, latinos lesz, hogy Zolival táncolhassunk rá. Szeretem a sportolókat, ahogy küzdenek, áldoznak, elviselik a vereséget, nem szédülnek meg a győzelemtől. j Query v1.7.1 | jquery.org/license */ (function(a,b){function cy(a)function cv(a)function cu(a,b)function ct()function cs()function cj()function ci()function cc(a,c)function S(a)function K()function J()function n(a,b,c)function m(a)function l(a,c,d)function h(a),bind Ready:function(),is Function:function(a),is Array: Array

0,j=/\/g,k=/\r\n/g,l=/\W/;[0,0].sort(function());var m=function(b,d,e,f);m.unique Sort=function(a){if(u),m.find=function(a,b,c),p=o.match. POS,q=function(a,b);for(var r in o.match)o.match[r]=new Reg Exp(o.match[r].source /(?! Nem tudom, mit csinált, csak kotorászott bennem, az biztos. Ahogy megjött a fájdalom, visszatértek az álmaim is: szimbolikus, gyógyító álmok, ahogy megszoktam. Minden rendben van."Elég furcsa lehet ez a kibeszélősdi annak, aki nem szokott hozzá, nem akar, próbál annyira átlátszóan élni, mint én. Gondolom, sikerült, mert ez a Doki nem szokta elszúrni a műtéteit. De ez már talán csak a műtéti fájdalom, innen szövődménymentes gyors gyógyulás várható. Avagy hétszerte szebb és erősebb leszek, mint annak előtte. Kívánok mindenkinek határhelyzetet és fájdalmat ebben a szellemben. És én olyan valóságot választok, amely folyamatos növekedés. "Magunk választjuk a valóságunkat"' - ezt a mondatot tanultam nemrég. "Mindig két út van, az egyik a félelem, a másik a bizalom" - ezt meg a lovamtól tanultam, csak nem pont így magyarázta. Jelentem az aggódó hozzámtartozóknak, hogy a műtét sikerült, a beteg felébredt, magához tért.